M�sik fontos jelk�p �s egyben m�gikus eszk�z a Toj�s, mely Plinius le�r�s�ban egy olyan kis t�rgy, melyet a gall druid�k anguinumnak neveztek �s �ll�t�lag k�gy�k ny�l�b�l k�sz�tettek. Ezt az �sszegy�rt galacsint gy�gy�t�sra �s a negat�v energi�k pozit�vv� alak�t�s�ra haszn�lt�k. Hasonl� lehetett, mint a kelta harcosok agyvel� goly�csk�i, melyet az ellens�g agyvelej�b�l �s m�szb�l k�sz�tettek. Hit�k szerint, ha ezzel valakit eltal�ltak, biztosan meghalt. �gy tartott�k, a meg�lt harcos lelke vagy szelleme lakozik ebben a goly�ban, aki ha nem tal�lja a saj�t test�t, keres mag�nak egy m�sikat, amibe belek�lt�zhet.
A teremt�sm�toszok fontos eleme a vil�gtoj�s. Egyes mitol�gi�kban ennek sz�tv�l�sakor a fels� h�jdarabb�l l�trej�n a fels� �g, vagy az eg�sz �gbolt, az als� fel�b�l pedig az als� �g vagy a f�ld. A toj�s s�rg�j�b�l j�n l�tre a Nap, a feh�rj�b�l a Hold. (Sok teremt�sm�toszban tal�lkozhatunk a toj�s szimb�lummal. T�bbek k�z�tt a sintoizmusban, a sum�r, a g�r�g, az egyiptomi, a hindu, a k�nai �s a finn mitol�gi�kban. A vil�gtoj�s a kozmikus sz�let�s jelk�pe, felt�retlen�l �ltal�ban androg�n jelleg�, de lehet n�i jelk�p is, a meg�jul�s, sz�let�s �s a F�ld jelek�nt. A t�rt�netek szerint �ltal�ban egy mad�r vagy k�gy� alak� istens�gt�l megterm�keny�lve a n�i istens�g, szint�n �llatalakban tojja az �stoj�st, amib�l a vil�g keletkezik. Esetenk�nt az �sv�zb�l a sz�razra felhozott toj�sb�l kel ki az els� ember, �ltal�ban a Napisten, aki k�s�bb agyagb�l �jabb toj�sokat form�l, vagy saj�t mag�t megterm�keny�ti, esetleg kett�osztja, megteremtve ezzel a t�bbieket.)
Vitatott, hogy a kelta kozmog�nia mik�nt k�pzelte a teremt�st. A romantikus druidizmus egy �rdekes felt�telez�se szerint az OIU �ll�t�lag Isten Szent Neve, amit akkor ejtett ki, mikor megteremtette az univerzumot. �ntudatra �bredve egyed�l �rezte mag�t, f�lt �s �gy megalkotta a vil�gokat.
Egy m�sik forr�s, ami kiindul�si alapk�nt haszn�lhat�, az �r Lebor Gabala, vagyis a H�d�t�sok K�nyve, ez azonban m�r kereszt�ny szerz�k munk�ja. Az abban elk�pzelt teremt�s elemei er�s kereszt�ny hat�sokat mutatnak. Egyes felt�telez�sek szerint a druid�k - ugyan nem �rt�k le, ahogyan semmi m�st sem – de ismert�k a vil�gtoj�s mot�vum�t.

Egy m�sik fontos kelta szimb�lum, az agyancs, vagy szarv, ami a f�rfier� �s a term�kenys�g jelk�pe volt. (Az agancs a modern m�gikus rendszerben, a Wicc�ban �s a boszork�nyhagyom�nyban a mai napig is a f�rfi princ�pium jel�l�je. A szertart�sokon a f�pap fejd�sz�n tal�lhat� szarvat esetenk�nt egy a k�zep�be illesztett napkoronggal eg�sz�tik ki. A holdsarl� a n�i isten jele, a term�kenys�g n�i p�rja. A modern hagyom�nyban, a f�papn�, vagyis a n�i princ�pium megszem�lyes�t�j�nek homlok�t �kes�ti.) Az �br�zol�sokon Cernunnos alvil�gi- �s term�kenys�gisten, az �llatok ura viseli. A szarvasagancs a term�szet �lland� k�rforg�s�t, meg�jul�s�t, a bikaszarv a gazdags�got, a teremt�er�t �s a hatalmat jelk�pezte. Alvil�gi, vagy t�lvil�gi szerepe is volt. A druid�k egyes szertart�saikon a s�m�nokhoz hasonl�an szarvasmaszkot vagy egy meg�lt bika b�r�t viselt�k. Amikor egy druida kapcsolatba akart ker�lni a szellemekkel, egy berkeny�b�l k�sz�tett �gyra fekve, a le�lt �llat b�r�t mag�ra �ltve medit�ci�ba kezdett vagy aludni t�rt. A k�pek, vagy az �lmok adtak v�laszt k�rd�seire.

Egy m�sik, vitatott eredet� jelk�p a druida pecs�t, ami egy k�r, k�t f�gg�leges vonallal �tszelve. A m�r eml�tett k�r, kieg�sz�tve az �t jel�vel, ami felfel� �s lefel� is nyitott, hasonlatoss� teszi a vil�gf�hoz, ami az als�, k�z�ps� �s a fels� vil�gok k�z�tti utaz�sra szolg�l a s�m�n vagy a m�gus sz�m�ra.
Az Awen azaz a szellem vagy ihlet szimb�lum�nak eredet�vel kapcsolatban sincsenek megfelel� bizony�t�kok, de val�sz�n�leg nem a kelt�k idej�b�l sz�rmazik. El�sz�r a Bardass eml�ti. K�s�bb a romantikus druidizmus kedvelt szimb�luma lett. A jel h�rom f�gg�leges vonalb�l �ll, ahol a k�t sz�ls� a k�z�ps� teteje fel� tart. A vonalak tetej�n h�rom pont, vagy csillag van �s az eg�szet h�rom k�r z�rja k�rbe.

Egy m�sik fontos kelta szimb�lum, a fej, amit a szellem hely�nek tartottak. A fel�ldozottak fej�t sokszor h�zak kapuj�ra, vagy nagy k��p�tm�nyekbe helyezt�k. A mitol�gi�kban is megfigyelhetj�k, hogy a h�s sokszor lefejezte ellenfel�t, hogy ezzel is megbizonyosodjon annak hal�l�r�l, �s birtokba vegye a m�sik erej�t.

A kelt�k egyik legt�bbet emlegetett jelk�pe a t�lgy �s az azon �l�sk�d� fagy�ngy szinte mindenkinek egy hossz� szak�ll� druid�t juttat esz�be, t�bbek k�z�tt az Asterix t�rt�netek j�volt�b�l, ahol a druida aranysarl�j�val metszette le a f�r�l a szent n�v�nyt �s var�zsital�nak alkot�r�szek�nt haszn�lta fel.
Minden kelta t�rzsnek vagy t�rzssz�vets�gnek saj�t szent f�ja - az �r hagyom�nyban bile - volt, ahol a t�rzs kir�lyait avatt�k. Ez a fa a t�rzs ter�let�nek k�zep�n �llt, az egys�g �s a biztons�g jelk�pek�nt. Ha az ellens�g az �let F�j�t (crann bethadh) kid�nt�tte, ezzel meggyal�zta, �s roml�sba d�nt�tte a n�pet. A szent fa olyannyira fontos volt, hogy a t�rzs ter�let�nek szakr�lis k�z�ppontj�n �ll� f�b�l minden csata alkalm�val elvittek egyet gy�kerest�l. Am�g ezt birtokolt�k, addig erej�k biztos�tott volt. (A fa elnevez�s sok helyen el�fordult, m�g szem�lynevekben is s�r�n megjelent, mint a Bile �s a Ross (szent fa), vagy a gall eburones (eburos) t�rzsn�vben, aminek jelent�se tiszafa. Az �rekn�l gyakori volt a Mac Dara, vagyis a T�lgy fia, a Mac Cairth, a Berkenye fia, �s a Mac Ibair, a Tiszafa fia elnevez�s is. A Dath� �ga �s a Tortu f�ja a k�risf�t, a Mughna pedig a t�lgyf�t jelentette.)
Sok n�p egy fa �sany�t�l �s egy fa �sap�t�l eredezteti mag�t. A kelt�k is azt tartott�k, hogy a f�k az emberek �sei. Legfontosabb f�nak - a f�niciaiakhoz, zsid�khoz, g�r�g�kh�z, r�maiakhoz �s a germ�n n�pekhez hasonl�an - a t�lgyet, a Napnak, azaz az �g isten�nek n�v�ny�t tartott�k. Szent helyeik is �ltal�ban t�lgyesekben voltak. Ezek a latin nemus (liget, tiszt�s) sz�b�l a nemeton (gall), drunemeton (kis�zsiai galat�k) �s nemed (�r) nevet viselt�k. A druid�k ezekbe a szent ligetekbe visszavonulva v�vt�k utols� harcaikat a kereszt�nys�g ellen.
A kelt�k m�sik szent n�v�nye a t�lgy mellett, az azon �l�sk�d� fagy�ngy volt. Plinius szerint: "A druid�k - �gy h�vj�k ugyanis var�zsl�ikat - semmit sem tartanak szentebbnek a fagy�ngyn�l �s ann�l a f�n�l, amelyen n�, felt�ve hogy az t�lgyfa. De ett�l eltekintve is t�lgyerd�ket v�lasztanak ki szent ligetek�l, �s t�lgylevelek n�lk�l semmilyen szertart�st nem v�geznek; �gy maga a druida n�v is az � t�lgytisztelet�kb�l levezetett g�r�g megjel�l�snek tekinthet�. Azt hiszik ugyanis, hogy ami csak ezeken a f�kon n�, az �gb�l k�ldetett, s annak a jele, hogy a f�t maga az isten v�lasztotta ki. Nagyon ritk�n lehet fagy�ngy�t lelni, de amikor tal�lnak, �nnepi szertart�ssal gy�jtik �ssze. Ezt mindenekf�l�tt a hold hatodik napj�n v�gzik el; a holdt�l sz�m�tj�k h�napjaik, �veik, �s harmincesztend�s �vk�reik kezdet�t, s az�rt a hatodik napon, mert akkor a hold m�g teljes erej�ben van, �s nem futotta be p�ly�ja fel�t. Miut�n megtett�k a kell� el�k�sz�leteket a fa alatti �ldozatra �s lakom�ra, egyetemes gy�gy�t�k�nt �dv�zlik a fagy�ngy�t, �s k�t olyan feh�r bik�t vezetnek a helysz�nre, amelyeknek szarva m�g sohasem volt megk�tve. Egy feh�r ruh�ba �lt�z�tt pap felm�szik a f�ra, �s aranysarl�val lev�gja a fagy�ngy�t; ezt feh�r v�szonba fogj�k fel. Azut�n fel�ldozz�k az �llatokat, �s im�dkoznak, hogy Isten vir�goztassa fel a maga aj�nd�k�t �s azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagy�ngyb�l k�sz�tett ital a medd� �llatokat term�kenys�gre k�szteti, �s hogy ez a n�v�ny minden m�reg ellenszere." (A druid�k hite szerint a szent n�v�ny t�voltartotta a gonosz er�ket �s biztos�totta a term�kenys�get. Plinius szerint a fagy�ngy az ecet �s a toj�s mellett a t�z elolt�s�ra is alkalmas volt.)
A druid�k �gy tartott�k, vas haszn�lata n�lk�l kell leszedni, ez�rt aranyb�l k�sz�lt sarl�val v�gt�k le. A fagy�ngy es�s k�zben nem �rinthette a f�ldet, ez�rt k�t druida egy feh�r v�szonba fogta fel.